Munka. Az a tevékenység, ami alapvető emberi szükségleteket elégit ki. - Mondja a lexikon.
A munkanélküliség manapság kardinális kérdés mindenkinél, a gazdasági világválság sem kedvezett a hazai munkaerőpiacnak, hallhattuk a médiában szereplő ijesztő számokat. Mégis vannak akiknek még inkább sarkalatos kérdés ez.
Magyarországon a valamilyen fogyatékossággal élők még 10%-a sem dolgozik. 800 000 rokkantnyugdíjas van számon tartva, ennek mégis, csak bizonyos százaléka végez valamilyen munkát, és még valószínűbb, hogy 10-szer ennyien lennének képesek munka végzésre. A jelenlegi gazdasági helyzetben mindenki tapasztalja, hogy még egészséges emberek is nehezen kapnak munkát, akkor mi történik a megváltozott munkaképességű emberekkel?
A munkaadók nagyobb részének nem érdeke foglalkoztatni őket. Pedig bennük fel sem merül, hogy ne lennének képesek munkára, csak legtöbbjük nem kapja meg a lehetőséget sem, hogy ezt bizonyíthassa. Ezek az emberek pontosan olyanok mint a 'többiek' vannak közöttük akik egyetemet végeztek, vannak akik szakközépiskolát és így tovább.
2010. június 20-án, a Csuhéj Szociális Szövetkezet olyan céllal jött létre, hogy egy régi hagyományt újraélesszen, az alapító tagok, majd a munka betanulását követően alkalmazottá, később szövetkezeti taggá váló emberek saját maguknak munkát teremtsenek. A szövetkezetben az alkalmazotti létszám a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének Szegedi Szervezetével kötött megállapodás alapján tagjaik közül toborozza. Megemlíteni szükséges, hogy 500 tagból 200 fő munkanélküli, akik közül a szövetkezettel együtt dolgozók nagy aktivitással és igazi hagyományőrző mesterséggel szeretettel végzik a munkájukat. Így esélyt adva a megváltozott munkaképességű embereknek hogy munkát kapjanak.
"Mert a munka önmagában szükséglet."
